Szúnyogirtás: Megoldás vagy ökológiai zsákutca?

Nemrég egy Balatoni településen ismét sor került kémiai szúnyoggyérítésre. Az ilyenkor alkalmazott technológia és hatóanyag (általában deltametrin nevű idegméreg) évről évre felveti a kérdést: valójában mit és mennyit nyerünk vele – és mit veszítünk?

Egy helyi lakos egy egyszerű kísérletet végzett a permetezés estéjén. Két lepedőt terített ki a kertjében álló cseresznyefa alá – összesen 4,5 m² felületen. Másnap reggel 104 elpusztult rovart számolt össze a textilen. Közülük mindössze egy volt a célfaj: egyetlen csípőszúnyog. A többi: hét katica, rózsabogarak, fátyolkák, méhészbogár, pókok, muslicák, lepkék, egy fülbemászó, zengőlégy, és még sok más – köztük több beporzó és lebontó szervezet.

Ez a megfigyelés nem egyedi, és nem is tudománytalan. Megmutatja, hogy a kémiai gyérítés nem szelektív. Válogatás nélkül pusztítja a rovarvilágot – pontosan azt az ökológiai hálót, amelynek alsó szintjei élelmet biztosítanak a madaraknak, denevéreknek, kétéltűeknek, és hosszú távon nekünk is.

A deltametrin hatásairól röviden

A deltametrin egy szintetikus piretroid, mely idegméregként hat a rovarokra. Nagy hatékonyságú, viszont kis szelektivitású, ami azt jelenti: minden rovart megöl, nem csak a szúnyogokat.

• Hatásmechanizmus: A rovarok idegrendszerét támadja, bénulást, majd halált okoz.

• Környezeti kockázat: Erősen mérgező vízi szervezetekre, a permetfelhőt a szél több száz méterre sodorhatja – kerti tavakra, csatornákra, vagy akár a Balaton felszínére is.

• Táplálékláncban való felhalmozódás: A túlélő, de megmérgezett rovarokat megeszik a madarak, békák, denevérek – így a méreg feljebb jut az ökológiai piramisban.

• Hosszú távú hatás: A természetes szabályozó rendszerek (pl. szúnyogokat fogyasztó ragadozók) károsodnak, így idővel több szúnyog is lehet.

Érdemes egy pillanatra elidőzni azon az apró, de sokatmondó protokollon, amit minden kémiai szúnyogirtás előtt megkapunk: "ablakokat csukjuk be", "ruhát ne teregessünk", "gyerekjátékokat, állatokat vigyük be", "maradjunk zárt térben".

Gondoljuk végig: ha a szer, amit a levegőbe juttatnak, tényleg csak a szúnyogra hatna, és ártalmatlan lenne számunkra, a háziállatainkra, a ruháinkra, vagy akár egy pohár vízre a kertasztalon – akkor miért kellene ilyen drasztikusan elzárkóznunk?

Nem épp ez a protokoll bizonyítja, hogy valami nagyon nem természetes dolog történik ilyenkor a környezetünkben?
És ha nekünk egy estére be kell menekülnünk a házba, akkor mi történik odakint azokkal, akik nem tudnak elbújni? A katicákkal, méhekkel, lepkékkel, madarakkal, békákkal, vagy épp azzal a vízzel, amiben az élővilág lárvái fejlődnek?

Az óvatosságunk jogos. De akkor ne csak magunkat, hanem a természetet is próbáljuk védeni. Mert az is a mi otthonunk része.

Miért nem jó megoldás a teljes kipusztítás?

A szúnyogcsípés kétségtelenül kellemetlen. De egyetlen csípés ára nem lehet száz másik, hasznos rovar élete. Ha megöljük az élővilág alsó szintjeit, akkor saját környezetünket, saját életminőségünket gyengítjük meg. A természet nem steril laboratórium. Az élet sokfélesége tartja fenn az egyensúlyt – és bennünket is.

Mit tehet az egyén a szúnyogok ellen?

A szúnyoggyérítésnek van környezetkímélőbb, hatékonyabb módja is – helyi, tudatos cselekvés formájában.

Megelőzés otthon:

• Állóvizek megszüntetése: Ne hagyjunk a kertben, erkélyen vizet pangani (pl. virágalátét, dézsa, vödör, locsolókanna).

• Ereszcsatorna tisztítása: A pangó víz kiváló bölcsője a szúnyoglárváknak.

• Kerti tavakban: Telepíthetünk halakat (pl. aranyhal), vagy vízi növényeket, amelyek árnyékolnak, oxigént termelnek.

• Esővízgyűjtők lefedése: Finom szúnyoghálóval.

• Természetes ellenségek támogatása: Denevérházak, madáritatók, rovarhotelek.

 Védekezés vegyszer nélkül:

• Szúnyoghálók használata.

• Citronella, levendula, borsmenta illóolajok.

• Füstölők, gyertyák (szabad térben).

• Szúnyogriasztó ruházat, ventilátorok kültéren.

Van más út is

A szúnyoggyérítés nem ördögtől való – de nem mindegy, hogyan végezzük. A helyi lakosság, az önkormányzatok és a környezetvédők közötti együttműködés kulcsfontosságú. Meg kell értenünk, hogy a természet nem az ellenségünk, hanem az élettársunk. És nem biztos, hogy a vegyszerrel kiharcolt nyugalom hosszú távon valódi megoldást ad.